négyen résen. hogy lehet ennyire hülye fordítása egy címnek?!?!
a második reklám után jöttem rá, hogy a film végét már láttam. a második felét. most majdnem elölről volt meg. még pár vetítés és az első másodpercek is meglesznek.
film, ami illik a hangulatomhoz, állapotomhoz. jobb bokám jégben, bal térdem rosszabbodik, immár komoly kihívás a lábra állás, sőt a gépelés is, tekintve, hogy jobb tenyerem széle lila, közepét mintha sörétes puskával találták volna el.
film, amiben értek mindenkit. mindkét feleséget, mindkét férjet.
film, aminek a végén megint belémsajdul valami, mert csak állnak és nézik a grand canyont.
múlik az idő, tán sosem fogom látni a világot. mikor lehetett volna olyan társ volt, aki még a prágai nászútra sem akart elutazni. most meg gyerekek vannak, társ nincs, velük utazni pénzügyi lehetetlenség, meg egyébként is, valahogy nem az a hangulat, amit keresek. nélkülük utazni tiszta lelkiismeret és annak a furdalása. na nem mintha társ lenne hozzá.
és igen, hiányoznak GYvel a nyaralások, vagy csak -nekem- _a_ nyaralás toszkanaban, ami olyan volt, amilyennek lennie kell egy utazásnak. csak éppen csókok nélkül. mert kézfogások, ölelések kölyök részről voltak és boldoggá tettek.
idén meg jött az általam kihozott balhé a legjobbnak indult napunkon. mert nekem egyedül nem megy.
még 10 év és kisebbik is kirepül. még 10 év és ha nem lesz más, akkor utazom egyedül. majd fázósan átölelem magam, megfogom kezem és kapkodom a levegőt peruban több ezer méterre törve az ég felé.
szeretném látni a világot. jobb lenne megosztva valakivel.
