mennek az évek, változol, változik a szűrő, a szem, amivel egy-egy filmet nézel. és nem csak annyi, hogy dioptriák ékelődnek retinád és a képernyő közé.
dirty dancing, nem egy bonyolult film, de mindig keltett benned érzéseket. nézed és sajnálod, hogy azok az érzések már elmúltak, aztán a végén az utolsó percekben meglátsz valami olyasmit, amit fiatalabban nem. észreveszed a közönséget a zárótánc alatt és megérted, hogy a változásokra való reagálás, azok tudomásul vétele, sőt, azok megkedvelése nem a fiatalok kiváltsága. nem életkor függő, hogy ki mennyire nyitott a világra.
persze tudtad mindig, hogy ez így van, de valahogy mégis furcsa és örömteli erre ebben a filmben is ráismerni.
