wetpaint

szerencsére a csúszós út sem tartott vissza bennünket attól, hogy 10-11 között felsétáljunk a szépművészeti lépcsőjén, bár a téren való átjutás komoly feladatott jelentett.  de kit érdekelt a jég az eső, kit érdekelt az egész szar idő miután bejutottunk? senkit.…

íme itt a tökéletes pasi leírása úgy, ahogyan nekem sosem sikerült. a lövöldözéstől/horgászattól - lásd kommentek is - szívesen eltekintek, egyébként ha akad ffi aki magára ismer és mondjuk 35-45 között van, vagy legalábbis a határ környékén, akkor az azonnal jelentkezzen…

elolvastam, végre. tudtam, csomó részt tudtam már előző résznél is, egyszerűen bizonyos dolgokban bizonyos okoknál fogva - például emlegethetnék egy színészt - teljesen biztos voltam és lám, igazam is lett. a végjátékból egy - szerintem - pár fele nekem hiányzik, de…

holnaptól megint iskola és én megint utálom a kötelező felkelést, időre rohanást. mikor még ifjú voltam és bohó nem utáltam ennyire a felkelést, az időre érkezést.  mert ifjan még rugalmasabb az ember. kihat-e ez a felkelés undor fiaim suli szeretetére? elhiszik-e nekem, hogy…

és akkor kisebbikkel felöltöttük a sífelszerelésünket, ő szürke narancssárgába, én talpig pirosba öltöztem és elindultunk, hogy bevonatozzunk a városba. a fővárosba. részemről első alkalommal vonattal, bezony. a desiro - így írják? - számomra kellemes meglepetés, a nyugati…