T, még valamikor ismerettségünk elején elpöttyentette, h isteni sóletet csinál. hosszú évek rábeszélése után vasárnap bizonyított.
előtte való héten szombaton haditervet készítettünk, menüt terveztünk (húsleves maceszgombóccal, sólet, meglepetés süti), csütörtökön délután pedig anyagbeszerzés céllal kimentünk a lehelre. én ugyan emlegettem holmi kóser henteseket, de T egy legyintéssel elintézte, annyi pénzünk nincs, így maradt a piac.
a bab beszerzésével kezdtünk. megismertettem T-t a piac leglassabb bácsijával, aki szemenként méri ki a kilót. aggódtunk is, mikor a gerslire került a sor, de 3-4 közelítéssel már meg is volt a fél kiló.
a leveshez vettünk egy kiló jó kövér marhaszegyet, mert mint fűszeres eszter írja, az kell az igazi jewish penicillinhez, meg kis lábszárt a sólethez, aztán elindultunk füstölt libacombot keresni. nem tetszett amit találtunk, de aztán jött erzsike húsboltja, benne egy szimpatikus úriember, aki megpróbált meggyőzni minket, h ne kész libazsírt vegyünk nála, hanem hájat és akkor még töpörtyűnk is lesz, de mi nem hallgattunk rá, mert valahogyan nem tudtuk elképzelni a készítési folyamatot, bár nekem rövid hallucinációm támadt, pár másodpercig biztos voltam benne, nagy adag töpörtyű és frissen szeletelt lila hagyma van előttem. még az illatokat is éreztem.
aztán felébredtem és a tökéletes pillanat elillant.
úr áttelefonált a másik boltba - egy sorral volt arrébb -, értesítette őket, h hamarosan érkezünk és libacombokat akarunk, majd miután visszatértünk hozzá eladta nekünk erzsike utolsó füstölt libamellét és ráadásként alaposan elbeszélgetett velünk.
menekülésünk után a zöldségesek felé vettük az irányt, majd jöttek a tojások, némi eper és már kész is voltunk. T még rágyújtott volna a parkolóban, de eszünkbe jutott, h készpénzünk immár semmi, a parkolás meg csak az első órában ingyenes. 2 perc híjján belül maradtunk, nem kellett választani, h az epret, vagy az egyik füstölt liba alkatrészt váltjuk-e vissza.
szombaton reggel én még magányosan visszatértem a piacra, kenyeret, házi tejet és tejfölt, friss epret, mascarponét meg egy halom rettentő nehéz primőr árut beszerezve távoztam. T már előre rosszul volt a gondolattól, h sóletét tejföllel fogjuk meggyalázni, de nincs mit tenni, mi már csak ilyenek vagyunk.
délután, a star trek mozi után - ami egyáltalán nem mellesleg nagyon jó volt - hazafelé tartva nyilallt belém, a piskótát elfelejtettem, de tesco kisegített.
egy édességet terveztem, sütés nélkülit, de nem bírtam és még pénteken megcsináltam a legújabb kedvencet, az almás-vaníliás csodát. 3 nem piskóta szerű lapot sütöttem, vékonyat, elsőre párolt alma, másodikra vanília puding került. tetejét nem szórtam meg porcukorral, mert az elfogyott. a sütinek kicsit, mondjuk egy éjszakát illik állnia, addigra a lapokat átjárják a töltelékek és mennyei ízű lesz az egész.
szombaton Tvel este 9 körül értünk hozzám és indult a hadművelet.
T hagymát pucolt, csíkokra vágott, lábosba libazsírt tett és jöhetett az üvegesre párolás. előtte gyorsan ittunk egy jégert, közben kibontottunk egy üveg vörösbort, de főként tanakodtunk: adott rengeteg alapanyag, két kis római tál és 10 fő, akiknek jól kellene lakniuk, de a töménytelen mennyiségű hús és bab nem fér bele egy rómaiba. sebaj, majd elosztjuk! de előtte még ott az üveges hagyma, rá kis liszt, aztán a füstölt libacomb, a hús, a bab ... és itt betelt a lábos. a szép, rétegzett lábos. ekkor fogtam egy nagy lapátot és rétegesen átlapátoltam a cuccot a jénaiba.
aztán rájöttünk, hogy a gerslit kihagytuk. T szépen megszórta a rómaiba pakolt cuccot az árpával, majd őrületes fenékriszálással egybekötve összerázta az egészet, minek végeredményeként a gersli egybedolgozódott a többi anyaggal. örültünk.
aztán rájöttünk, hogy kihagytuk a tojásokat. a nagy, tesco méretűnél kétszer nagyobb tojásokat.
aztán rájöttünk, hogy ha azokat is beletesszük a tálakba, akkor esélyünk sincs vízzel úgy felönteni, hogy az egészet ellepje.
ekkor választottunk egy fazekat, amiben jobb napokon én leveseket szoktam főzni. következett az újabb lapátolás, tojás pakolás, libazsírral locsolás, vízzel felöntés és sütőbe helyezés.
híres rabbi anyukájának receptje szerint 90 fokon 12 óra kell a sóletnek. hát mi betettük és megadtuk neki az időt, amit a recept előírt. ...
folytatása követketik...
