az a péntek este itthon maga volt az ajándék. a forró fürdő, melyből a harmadik elalvás után kiszálltam, de csak ágyamig mentem, hogy ott aludjak tovább. szombaton aztán sütöttem egy nagy adag cseresznyés-meggyes sütit, majd alapos tisztálkodást követően, nem riadva vissza a jégesőről szóló hírektől és a kapott mmstől sem, elindultam. felvettem runt, bementünk a tescoba, vásároltunk ellátmányt, Tt és Peti csatlakozott a délinél, aztán majd egy órán keresztül próbáltunk kijutni a városból.
próbáltuk a hegyen keresztül, de a kis utakkal még mio sem boldogult, maradt a sor, a csiga lassú sor (igaz sikerült beverekednünk magunkat egy ferrari elé, akin aztán nagyokat röhögtünk, neki volt igazán szar ott nyomakodni), amit már megint rendőrségünknek köszönhetünk, akik egy baleset miatt a 4ből 3 kivezető sávot zártak le. pedig elég lett volna a középső kettőt. a rendőrnő hadovált valami elütött gyalogosról, de T csak kiabált vele az ablakból, míg én elhajtottam mellette, igaza is volt, gyalogosnak nyoma sem volt, sőt nyomának sem volt nyoma, csak a sorok voltak, belógva egészen az astoriáig.
mire mi leértünk már nem esett. még a parkolóban, míg kölykök reggeliebédeltek betermeltünk egy kis üveg jégert, aztán mehetett is a menet befelé.
koncertekről írtam feszten, itt nem tenném.
meséltem épp többieknek a csütörtöki 20as fiúról a fröccsház mellett, mikor is feltűnt mellettünk és oda is jött hozzánk. elröhécseltünk a véletlenen.
az éjjel hideg volt, de aznap több eső már nem esett. még pénteken hazafelé lőttem a decathlonban magamnak egy jó hálózsákot, meg egy fejlámpát, felőlem lehetett bármilyen zimankó és már a sötét retyók sem ejtettek zavarba.
T viszont kiakadt, vasárnap hajnalban megszökött kölykökkel - ők vasutazni jöttek fel -, ébredés után hívtam, akkor ért haza.
nekünk lassú napunk volt, hármasban, run+peti+én elmentünk a fehérvári uszodába tisztálkodási célból, majd megebédvacsoráltunk a csóri csuka csárdában.
pihenten, tisztán, tele pocakkal tértünk vissza a fesztiválra, az utolsó napra.
hétfő reggel esőre ébredtünk, de aztán elállt, nem zavarta a pakolást.
a cuccunknál csak a kosz volt több, az egész fesztivál egy nagy szemétkupaccá alakult át. ez volt életem legszemetesebb fesztiválja. ha máshol nem is, de ezen a területen van még mit fejlődni. na meg wc ügyben, mert az azért túlzás, hogy reggelre szó szerint megtelt minden fülke puttonya.
a pakolásunk nem volt egyszerű, sokkal több holmit kellett felhozni, mint amennyit levittünk, pedig már lefelé is alig fértünk be a kocsiba. kész szerencse, h nagyobbikom bnője elvitt magával egy hatalmas csomagot, azt már ablakon kívül kellett volna fognunk, ha marad.
várpalota egyébként jó volt, magam sem hittem, hogy kibírom, de vannak még csodák. fikázhatják mások ezt a fesztivált, nekem nem volt vele bajom, a szeméten kívül. amit akartunk bevittünk, a (nagyon kevés) zuhanyzók egyikére sem pályáztunk, a sátorozási körülményeket is elfogadhatónak találtuk. na ja, fiam időben érkezett ahhoz, h rendes helyet találjon.
talán jövőre is megismételjük.
