idén is, tavaly is egy nap volt. tavaly fiammal és barátnőjével, idén fiammal, barátjával és az ő barátnőjével.
!deladap - nem való nagyszínpadra -, magashegyi underground - bíborka mégis fantasztikus, pedig tévében nem szerettem, varázslatos zene és hangulat -, no meg egy kis quimby. marilyn manson távolról, szőke ciklon sátorból unalmas és szánalmas is egyszerre, mint ahogyan szánalmas volt az a hozzá hasonlóra maszkírozott hímnő, aki a quimbyre őrjöngő tömegen próbálta átrágni magát az első sorokig. riadt madár, nevetséges jelmezben.
az este legjobb sztorija pedig mikor ismeretlen fiú fényképet készített gyermekemről és rólam jó fél óra beszélgetés után, mikor is kiderült, hogy mi anya-fia vagyunk. mert ilyenről hallott már, de látni még nem látott.
hát mi ott voltunk, mint élő bizonyítékok egy városi legendára.
szeretek a fiammal fesztiválokra járni. szeretem a fiam barátait is és őket sem zavarja jelenlétem.
de ami ennél fontosabb, hogy fiam is szeret velem fesztiválozni.
ráadásul tegnap fél 10 előtt nem sokkal kiderült, hogy felvették. egyetemista lesz, informatikusnak fog tanulni. őrületesen büszke vagyok rá!
