csak annyit kértem, hogy legyen jó péntekünk. jó. semmi több.
temetőbe mentünk, irány mezőörs, nagyi, kisebbik, nagyobbik és én. nagyobbik jövetele külön csoda.
lefelé nagyrészt hallgattunk, én énekeltem, hogy el ne aludjak a volánnál, szendvicset fogyasztottunk, az út utolsó félórájában pedig kisebbikem folyamatos türelmetlenkedését csitítottuk. az egész út rettentő hosszú másfél óra. mintha a világvégére mennénk, kisebbikem mindent így él meg, ami 20 percnél hosszabb utat követel.
két órát tevékenykedtünk a temetőben és nem történt meg amitől rettegtem, nagyobbikom nem mondta be az unalmast - legalábbis hangosan -, hanem dolgozott végig - én lazsáltam - és csendben volt, öccsén kívül nem szólt be senkinek.
miután kiütéseket kaptam a szomszéd síron lévő túlburjánzott bokortól annak megfékezésekor (jól megnyírtuk és még levelet is hagytam a síron, kérve a gondozót, hogy zabolázza meg a növényt) ezt ürügyként használhattam a lazsálásra, de így legalább jutott időm egy diófa felfedezésére és a termés begyűjtésére.
kisebbikem a kútnál szórakoztatta magát, nagy élmény egy városi gyereknek egy hagyományos kerekes kút, főleg manapság. a szórakozás végére persze úszott a cipője.
hazafelére
ebédet ígértem a társaságnak, nagyobbikomat próbáltam ezzel a programmal csábítani, de nem hittem igazán az erejében. útközben született az ötlet, hogy menjünk át komáromba. aztán, ha már ott vagyunk, akkor meg se álljunk, irány sturovó, nagyi ott ismer egy jó éttermet, társaság majd éhen halt mire odaértünk.
hatalmas adagokat ettünk, két leves, 4 főétel, 2 korsó, 1 pohár sör, két becherovka, egy víz, két üdítő 8.600 forintért. csak én voltam kicsit csalódott, h a tanyasi pörkölt mellett a sztrapacska natúr volt, nem juhtúrós. mert csak nekem alapértelmezés, h ha sztrapacska, akkor az nem csak a tészta, hanem juhtúró is. ja és még azért is csalódott voltam, mert egyik becher sem nekem érkezett. hangulat kezdett emelkedni, már a komárom sturovó szakasz szórakoztató volt, a fáradtság megtette hatását.
aztán hazafelé vesztemre elfelejtettem bekanyarodni a hídra, így alkalmat adtam az utasoknak, hogy egy lidl mellett történő elhaladás után spontán tüntetést rendezzenek követelve egy kis napzáró shoppingolást.
megadtam magam és kikészítettek. a végén a fáradtságtól röhögve vizsgálgattunk mindent, hogy hű, ez a kutyavakaró is mennyivel olcsóbb - mint nálunk -, vegyük meg!
hazaérve papírbegyűjtési terveinket nagyobbikkal sutba dobtuk - papírgyűjtés van náluk, ezügyben szorgalmaskodunk -, levezetésként még húslevest főztem, majd megjutalmaztam magam egy hűezmennyiremegéri, meg egyébként sincs nálunk ilyen alapon vett citromos becherovkával. a termék felejthető, de a napot köszönöm, mikor este jó napért imádkoztam, akkor pont ilyen, magától alakuló, semmi nem történő, csak jókedvű családi napra gondoltam. köszönöm!