az úgy volt, h a pasi valentin-nap előtt eltűnt. megérzéseim ilyen esetekben még sosem csaltak meg, szóval bizton állítom, h bepánikolt. amennyire ismerem ez normális (?) is tőle. ezen én kicsit berágtam, na nem azért, mert hiányzott a valentinos bájolgás, hanem azon, h pontosan tudnia kellett volna, közöttünk _nincs_ olyan viszony, h szerelmes nyálcsorgatás szóba jöhessen. ráadásul azt is látnia kellett volna rajtam, h a valentinok és én még lobogó szerelem esetén sem igazán alkotnánk egy csoportot.

következő rosszpontként születésnapomra még egy boldogot sem mondott, márpedig napokat lógott ő is a facebookon, ahol látnia kellett, h öregebb lettem egy évvel. semmi ajándékot, még virágot sem vártam, de egy élj sokáigot igen. ezen a ponton rágtam be. szombaton egy mozi erejéig találkoztam vele (egek ura - nagyon jó, komolyan ajánlom mindenkinek), hogy aztán a film végén faképnél hagyjam. film közben ő próbált közeledni, én ingerülten hárítottam, miután pedig kijöttünk én le is léptem. nem volt kedvem vele semmihez.

ezt követően másfél hétig nem jelentkezett, már örültem is, hogy megúsztam igazi szakítás nélkül a dolgot, kis bunkó viselkedéssel. de aztán mégis jelentkezett, engem pedig az érdekeim vezéreltek. üres volt a szombat estém, otthon maradni nem akartam, találkoztam vele.
legnagyobb meglepetésemre koncertre akart menni, mint kiderült pont azért, mert sosem volt koncertre járó. azt gondolja, velem pótolhat. februárban kezdésként Flash koncerttel borzoltam kedélyét, azt hittem az meg is viselte, de nem, újabb próbára jelentkezett. lett belőle Presszó Tangó Libidó koncert, meg legnagyobb döbbenetemre tánc is, pedig ő táncolni kifejezetten nem akart menni - én agitáltam -, mondván nem tud. nos, nem egy profi, de azért a ritmusérzékével alapvetően nem volt baj. jó kis estét töltöttünk együtt, alaposan ki is használtam, még fuvaroztattam is magam vele.
ennyi telik tőlem, több nem.

már csak egy baj van, ami nem kicsi: egyáltalán nem vonzódom a pasihoz sem szexuálisan, sem semmilyen egyéb módon. nem fog ez így menni. illetve menne, de csak az, h együtt lógunk, ha éppen nincs jobb dolgunk. semmi több. laza haverság. na ezt hogy vezessem elő?

ui.: a nőnap miatt viszont felhívott, szerencséje volt, h épp kisebbikemmel voltam cipőt vásárolni, mert egyébként kiosztottam volna. van hülyébb dolog annál, mint telefonon, vagy bármilyen más nem személyes módon boldog nőnapot kívánni?!?!? hol marad a stílus????