moziba mentünk, kólával és kukoricával, valamint egy kisebb adag nachossal - arénában a chips és a sajtos öntet is szar - lavíroztunk épp a terem felé, mikor megszólított minket egy srác. darálta a betanult szöveget, a harmadik mondatnál félbeszakítottam, megdícsértem és megkértem, h ugorjunk a végére, saját szavakkal mondja el mit akar. válogatásra, ügynökséghez invitálta kisebbikem, aki lelkesen bólogatott, h menne, megadtuk a telefonszámunk, majd jöhetett a tervezett mozi (51es bolygó, támad a föld - igazán szórakoztató animációs film. semmi 3d, sok jó poén.)
3 nap múlva hívtak is, de a másnapi időpont nem volt nyerő, így péntek lett a csütörtökből. 7 óra, andrássy út, 5-10 perccel korábban érkezünk, az előszobában annyi ember, h a recepciós asztalhoz közel kerülni is művészet. az ügynökség szigorúan betanított szövegekkel dolgoztat - ezen érzésem a későbbiekben csak erősödött -, a lány az asztal mögött szigorúan mindenkinek ugyanazt mondja. papírt ad, adatokat töltünk, majd várunk. gyerekek pár hónapostól 20 év körüliig, a várakozás az előbbiekkel különösen nem könnyű. a telefonos időpontegyeztető külön megkért bennünket arra, hogy legyünk pontosak és azt ígérte mintegy 40 perc alatt végzünk is. 1/4 8kor elverekedtem magam a recepciósig és megkérdeztem, hogy mégis mikor akarnak kezdeni? (kedvesen) közölte, h ő már többször betelefonált, de semmi, valószjnűleg hamarosan kezdünk. a tömeg meg állt a melegben, egyesek kergették a gyerekeiket, szék sehol, karon babával, annak cuccaival, szülők nagykabátjával öröm igazán a várakozás!
mintegy 20 perc késéssel másik fekete lány érkezett, átterelt mindenkit a másik terembe - ott már volt kb 5 szék -, elmondott egy szintén betanult pár mondatos ismertetőt, majd közölte, hogy mehetünk ki, vissza az előtérbe, onnan szólítanak mindenkit egyesével. na ehhez a szózathoz tök fölösleges volt vonultatni a társaságot, ezt simán elmondhatta volna az előtérben is. meg sem kérdezte, hogy van-e kérdésünk! pedig volt, elvégre elég furcsán hangzott az, hogy ha visszahívják a gyereket a következő körre, akkor ott azonnal két éves szerződést ajánlanak - persze ha kell nekik a kölyök -, amit helyben kell aláírni, arra később nincs lehetőség. hogy van ez?!?! szerződés után portfóliót csinálnak a gyerekről. igen, és?
a kiáramról tömeggel szemben egy anyukával párban verekedtem vissza magam, h megkérdezzük, mégis mint készül az a portfólió, konkrétan kérnek-e érte pénzt, vagy sem. a teremből a lány persze - a másik ajtón - már eltűnt, csak egy sminkes ült bent, aki enyhén szólva is nagyképű és undok volt, mondta, h majd ő válaszol, majd persze elmondta, h ő nem mondhat semmit. mindezt modortalanul, lekezelő stílusban. elvégre ő egy ügynökségen sminkes, vagy mi!
újabb várakozás következett, több mint fél órás és bár többször felmerült bennünk a kölyökkel, h megyünk a fenébe, mégis maradtunk. részemről már igazán kiváncsi voltam arra, h mire megy ki a dolog. nos, a személyes behívás pár perc volt, lányka kérdezett, gyerek válaszolt, majd közölte, h vagy hívnak minket vagy nem. nem tudom mi alapján döntenek, a gyereket nem nézték meg, két igen és egy nem alapján megítélni, h alkalmas-e kevéssé lehet. szerintem a lelkesedésünket mérték fel, az érdeklődést, az áldozatkészséget. nos én érdeklődőnek mindenképpen érdeklődő voltam, csak éppen azok a kérdések érdekeltek, amikre ők nem akartak válaszolni. a lelkesedésünk és az áldozatkészségünk egyértelműen hiányzott.
kérdeztem én kérdezhetek-e, mire olyan csodálkozó szemekkel nézett rám, mintha a marsról érkeztem volna. a mennyit kérnek a portfólió kérdéssel már az elején zavarba hoztam, persze nem válaszolt, állította, h ő nem tud semmit, nyuszikára vette a stílust, aki csak ül és reszelgeti a körmét. miközben vettem a kabátomat elmondtam neki, hogy siralmas ez az egész és bűzlik is. az, hogy este 7re odacsődítenek egy halom gyereket életkortól függetlenül, várakoztatják őket két menetben nem is keveset több mint tapintatlanság. mennyivel lett volna bonyolultamm időzítetten hívni kisebb csapatokat? az, hogy meg sem kérdezik van-e kérdés arroganciára utal. tényleg azt hiszik, hogy mindenki el van ájulva a lehetőségtől, hogy gyerekéből statiszta, modell, vagy hasonló lehet? az pedig, hogy a szerződés, majd ha arra kerülne a sor, helyben, gyakorlatilag gondolkodás és alapos átolvasás nélkül kell aláírni, több mint felháborító.
mire mindezt elmondtam megszántam a lányt, mivel a végére kissé kétségbeesettnek tűnt.
kifelé kisebbikkel megbeszéltük, hogy ennyi volt a dolog, ilyenen is voltunk, többet nem leszünk.