tudtam, h nem jó ötlet kérni, kölcsön pláne, de megtettem. mehettem volna bankhoz, de akkor vagy a titkolózást, vagy a véget nem érő szemrehányások közt választhattam volna. így mentem hozzá, kértem szépen, ő rövid hallgatás után adott. illetve, mondta, h ad. a tényleges adásra most került sor. nem egyben adta, mert akkor nagyobb a költség, ha ő utal, én meg még fel is veszek, hanem majd ő mindig felveszi, ha kell. felveszi, több részletben, mert kártyája egyszerűbb, szűk limittel. a felvételekhez én mindig elkísérem, mert nem mer pénzzel mászkálni. így aztán több darabban jön a gyomorgörcs, mert minden pénz kivét olyan neki, mint a foghúzás, érzéstelenítés nélkül. ma végre meg is mondta. egyúttal azt is megtudtam, h csak azért adott, mert hát, hogy mondhatta volna, h nem ad. mondtam igyekszem majd visszaadni. mire ő megkérdezte, h mégis mit gondolok, meddig fog élni? remélem soká, mondtam. meg megint azt is, h igyekszem minél hamarabb megadni.
és most, h mi körülötte lakunk ő lakásokat nézeget, mert amint elrendeződtek a dolgok ő költözni akar. meg balatoni nyaralója sem lesz már, minden jel szerint miattam.
