mert tag vagyok megint, sőt, én jelentkeztem elsőnek. mert - ki hinné -, egy faluban sem jelentkeznek ezerrel a szülők a munkaközösségbe. nekem meg egyébként is volt furdalásom, hogy nagyobbiknál vállaltam ilyeneket - gondoltam ez jó pont a suliban, de nem -, a kisebbiknél meg semmit nem akarok. aztán a kérdés után ahogyan lapított mindenki nekem úgy emelkedett a kezem. nyújtózni nem kellett, kiszúrtak. társ egy apuka. hála az égnek! az ő hangjára, hogy aki nem fizetett még tegye meg, osztálypénzt, odafigyelt mindenki. és szalonna sütést is szervez, én meg pénzt gyűjtöttem. aztán majd zsezseghetek az össznépi megmozdulásokon, a nyári alapítványi napokon gyűjthetek pénzt én is.
igazság szerint még örülök is, hogy jelentkeztem. alig ismerem a falut, ez jó lesz arra, hogy közelebb kerüljek az itteni léthez. hátha nem csak aludni járok majd haza mindig.
kölyök mellől haverját már elültették, szokás szerint duma az oka. kölyök állítja, nem ő dumált. és sírt kicsit az ölemben az eset miatt és azért is, mert most ők ketten ülnek egyedül, szégyenszemre. anya - a jelentkezés után - közbenjárt érdekében, a tanító néni pedig _nagyon_ normális. kapnak még esélyt, bár látjuk mindketten, hogy mindig dumálni fognak. 11 hónapos koruk óta haverok.
szülőiről csupa jó érzéssel távoztam. tantónéninek a sikerélmény a fontos, fekete pontokat csak egészen kivételes esetben osztogat, könyveket suliban tart - minek cipelni -, hétvégére ritkán az házi feladatot - játszani kell és pihenni -, írásban nem a szépségre hajt - csak a füzet legyen aránylag rendes -, az olvasás sem lóverseny - lényeg az alaposság -, szóval az egész nagyon szimpatikus nekem is. ráadásul a napközis státusszal itt tízórai is jár, vagyis pakolnom sem kell. viszont elfelejtettem megkérdezni mi a kaja, mert ha mindig ugyanaz akkor azért pakolnék. mint ahogyan pakoltam is. mert a kisebbik szerint az neki is jár, ha a nagyobbik kap. és igaza is van. viszont a mennyiségi eltérésre vonatkozó észrevételét figyelmen kívül hagytam:)
