velenegyed5 körül indultunk, T vezetett szokás szerint, én csak ültem, énekeltem, bagóztam és szidtam a tözsit. ő vezetett, énekelt, bagózott és szidta a tözsit. 8 körül értünk tokajba. miskolcig jók voltunk a rengeteg lezárás ellenére. az autópályáról letérve automatikusan beálltunk a jó sávba, balra akartunk kanyarodni, de épp piros volt a lámpa, mit tehettünk, nézelődtünk. és ez az amit nem kellett volna. T felkiált: oda nézz! mutat jobbra, körforgalom tábla, rajta felirat, felsőzsolca balra. a körforgalomból. a körforgalom jobbra tőlünk, mi a balos sávban állunk, a két sáv között méretes járdasziget. T ügyesen ugrik át rajta autóval, irány a körforgalom és felsőzsolca. mintegy másfél óránkba telt míg eljutottunk tokajba. próbáltuk megkeresni az összes falut, ami D útvonaltervén szerepelt. nem sikerült. viszont jártunk herendkakon, vittünk lánykát mittomén hova, útbaigazítást reméltünk tőle, de fogalma sem volt a környékről ahol lakott. debrecenben tanul orvosnak. láttuk a borsodi sörgyárat, a fényképezésnek a biztonsági őr nem örült, egy kamionos pedig el akart taposni minket. nekem csak ilyen kép sikerült, T még nem osztotta meg velem az övéit. 
pedig - épp - nem is dohányoztam...
a kocsma előtt biciklire felkecmergő alakról kiderült, hogy nem is részeg csak nagyon fáradt, egész nap szüretelt és a környéket is ismeri. viszont fogalma sem volt, hogy a kocsma meddig van nyitva. szerencs után már sima utunk volt, tokajban is csak kicsit tévedtünk el, míg megtaláltuk a szállást.
tokaj hotel, világbajnok hely! a fiúkát a pultnál percek alatt megkavartuk és jót röhögtünk rajta elképzelve a többiek, különösen J érkezését.
szobában lehányva cuccok, gyors fürdőszoba látogatás és irány az első kocsma. szálloda után, rögtön a következő házban sikerült is rábukkanni, gyorsan rendeltünk és leültünk. T morgott, mert az ülés nem a még kitartó három törzsvendég közé volt.
a főtéren valami jazz fesztivál, az a hííííres tokaji, megnézzük. megnéznénk. beugró a térre 1 200, a nagy semmiért, nem is fizettük ki, 10től ingyenes a buli. még odafelé lányka, aki útbaigazított minket tokajon belül – rosszul, jegyzem meg – újra felbukkan, beszélgetünk vele, ő nem biztos, hogy örül neki. érdeklődünk, hol lehet vacsorázni este 10 után, mondja szinte sehol. tokajban 10 után szinte megáll az élet. megáll az ész! a hely, amit ajánlott a főtéren van, valahogyan bejutunk az őrökön – akkor már többen voltunk – és elhűlve tapasztaljuk, hogy a bachus név egy pizzériát rejt. és 9kor már a konyhája nem működik. dégenfeldnél a helyzet ugyanez. az étterem puccos, és teljesen kihalt. még sajtokat, vagy valami hideget sem tudnának adni a bor mellé. kiszakad belőlem a kérdés: akkor minek vannak nyitva?!?!csüggedten távozunk. többiek elindulnak a szállodában ajánlott helyre, mi Tvel veszünk valami rettenetes bort és potyán hallgatjuk a koncertet, majd megyünk mi is. a rulett és black jack T megígérteti velük, hogy ott lesznek még mire vacsorából visszatérünk. leteszik a nagy esküt (és persze nem tartják be, éjfélre már üres a tér. rettenetes csendes hely ez a tokaj).
a vacsora egyébként nem volt rossz, a bor sem, mindez nagyon drágán, de hiába, ha egy városban (???) egy hely van, ahol 9 után enni lehet – két ablakon kívül a főutcán, ahol valami akármiket adnak ki -, akkor azt meg kell fizetni. a hely egyébként tele volt, szóval igény az tán lenne több ilyen helyre is.
mivel a „kaszinó” bezárt és a többség elment aludni ráfanyalodtunk – T, GY és jómagam – egy bár félére. amolyan semmilyen volt.
szállodai szobába T intézett tévét. igen, azt írtam: _i_n_t_é_z_e_t_t_. de csak egyetlen estére, mert másnap már más szobába kellettek. mert mi nem tévével rendeltük a szobát. nem tudtuk, hogy itt így kellene.
szóval, mivel volt a kincs, a tévé, így már tudom, hogy a duna negyed háromkor esti mesét sugároz. néztem nagyot, mikor a bemondó rám nézett és kedves hangon búgta: kedves tengerentúli gyerekek! tudjátok milyen egy gumi hal? megtudhatjátok az esti meséből, a nagy ho-ho-ho-horgásztól.
jól aludtam.
