az első percek megint a tanakodással teltek: mikor lesz már az, hogy felvéve a szerelést nem azt érzem, hogy még sosem volt a lábamon bakancs, léc, mi a fenét is kell most csinálni, hogy az ember ne a seggén landoljon? (számít, hogy idén sem estem? vagy mindez csak gyávaságom óvatosságom eredménye?) tanuló lejtő végén szakadék rémít, de délutánra kiderül lanka az, pánik nem kell. újra tanulok kanyarodni, csúszni párhuzamosan, a két óra végén alig állok lábamon, csak fiatalok virgoncak. délután tanuló pályán csúszkálunk, térdem fáj, bár run módszere sokat segített, köszönet érte. 3 csúszás, egy pihenés. ezzel elvagyok. este úszunk, iszunk és alszunk, de nagyon.
második napon szintén tanulunk, most sikerül csak 15 percet késni, tomast már leadták közben, de visszakaptuk. kedves fiú, tanítani nem tud, fizetünk a semmiért, csúszkálunk magunktól. kisebbik végtelenítve lett a lejtő és a felvonó közt, pillanatra nem áll meg, vigyorogva figyelem a forralt bor mellől. vacsora szent kristófban, GY és én belebetegedtünk (ezért kellett este borokat innunk. kúra gyanánt). gyomrom a bablevest kis csülökkel még bevette, de a sztrapacskánál sztrájba kezdett, az adag negyede után olyan tiltakozásba csapott, hogy nem erőltettem tovább, hagytam emészteni a dolgokat. este jacuzzi, borok és beszélgetés. sok, sok. meg emésztés. alapos.
harmadik nap reggele kisebbik lázmérésével indul, majd reggeli után indulunk mi is vele haza, beteg. nagyobb kölyköket rábízom többiekre, nekik irány a pálya, szikrázó napsütésben síelnek egész nap. mi meg vezetünk. kicsi haza, mi vissza. vérzik szívem érte, de nincs mit tenni, lázas. persze másnap már nem, de szerencsére nem bánatoskodik utánunk, úgy tűnik kezdésként a két nap csúszka elég volt neki. lehet, hogy csak az izgalom miatt lázasodik be? szlovénia és a horvátok között is volt egy beteg napja. remélem jövőre kinövi.
szent kristófba épp akkor érkeztünk mikor a többiek. ezzel a vacsorával már óvatosabbak voltunk, elfogyott a magyar bor és később bebizonyosodott, hogy nem hiába vigyáztunk, sem az argentín syrah, nem a bordeauxi vörös nem lett volna alkalmas sokkos gyomrok kúrálására.
negyedik nap, csúszkálok végre megint, már oktató sincs. természetesen az előző napi szikrázó napsütés sehol, eső, illetve valami jeges trutymó esik egész nap, szarrá ázunk, a hó minősége állapota a tegnapi, tegnapelőtti és azelőtti szarról nagyon szarrá változik, a bérletet alig használom ki, szerintem 10 csúszásig sem jutottam egész nap. pedig kezdtem belejönni. vacsora a szokott helyen, a sajtos tű finom, az epres cappy elmagyarázása megint nem sikerült, sőt most a korsó és pohár söröket sem nagyon akarta érteni a pincér. számla helyett egy számológépet kapunk, rajta a fizetendő összeggel. talán az átázás tette, talán a finom kaja - mert az azért minden este finom volt -, de nem veszekedtünk a számláért, fizettünk és távoztunk.
az ötödik napon megint sütött a nap, hangulat tavaszi, engem csábítanának a lejtők, a többieket csábítja az otthon és ők vannak többen - a dögök! -, bepakolunk kocsiba, indulunk haza. egész úton duzzogok, sőt máig duzzogok és egészen a következő síelésig duzzogni fogok!
azért jó volt. jövőre többet síelek de nem szlovákiában. a pályák minősége botrányos volt, gyakorlatilag nem tartották karban őket. dícsérhetik nekem a prospektusok donovalyt, vagy bármelyik síterepüket, de láttam amit láttam. szar a tél, kevés a hó, ilyenkor kellene igazán törődni a pályákkal. na ők szartak rá magasról. ráadásul az osztrák hüttékben a hangulat is sokkal jobb volt.
