wetpaint

a kakukk ez esetben én. rohangáltam fel alá a bécsi úton mint az őrült.
reggel, 8 előtt nem sokkal kisebbiket kiraktam kocsiból, irány a város, közben még szaladás befele solymáron egy csempe kereskedőhöz, burkoló 5 perc alatt kiválasztva, majd elkönyörögve tőle egy lap, hogy este legyen mit nézegetni.
tözsögés befelé 10esen, kész szerencse, hogy most nem a haladunk folyamatosan, de 5-10 km/hval volt műsoron, hanem a megyünk kicsit, állunk sokat, mert így olvashattam. bécsi útnál bekanyar megint egy csempéshez, 10 perc múlva riadtan kikanyar, nem lehet, hogy ennyire drágák a szép padlóburkolók! erősödik az érzés, hogy solymárit kell megrendelni, ár normális, lap szép.
csorgás tovább bécsin, még fület is kell böketni. mikor szállok ki autóból látom, hogy kisebbik az úszás cuccát a kocsiban hagyta. mire megkapom a sorszámom bökéshez megérik bennem a gondolat, vissza kell mennem, oda kell adnom neki, mert az úszásmentesség el fogja cseszni az egész napját. türelmetlenül várom a sorom, majd bekéredszkedem valaki elő, tűkkel a fülemben rohanok, ülök a kocsiba, irány megint a 10es, de a másik sávon.
hívom osztályfőnököt, persze óra van, mit vártam? hívom Jt, kell a suli száma, lassan, de keresi, én meg üvöltök az idegességtől. hívom sulit, kiderül 20 percem van kiérni, az érzést, hogy feladom elnyomon, koncentrálok, haladni próbálok. tolom le magam elől az autókat.
10:41kor érek a suli elé, tűket még útközben eltávolítottam, ugrok ki, szaladnék a suliba, de meglátom a buszt. igen, ő jött amásodikosokért. kő le, még itt vannak. gyerek udvaron, pont észreveszem, szaladj! itt a cuccod. rohan, jön vissza lógó orral, többiek már nincsenek a teremben. másik lépcsőn távoztak! hozd a kabátod, mondom, szaladok le, vissza a buszhoz, csapat már bent, ofőt beszállás közben kapom el. várjatok, hozom gyereket, itt a cucca! suli előtt gyerek sehol, más tanarak nem látták, kezdek kétségbe esni, mikor bánatosan kibattyog az épületből, azt hitte az osztálya mellett én is eltűntem. elkapom grabancát, vonszolom buszhoz, magyarázom neki a helyzetet, aztán már csak feltuszkolom a lépcsőn, szólok ofőnek, hogy megérkezett, ő int sofőrnek és már indulnak is.
5 percen múlt, hogy nem késtem le az akciót. megnyugodva ülök vissza kocsiba, a változatosság kedvéért most nem a 10est választom, irány hűvösvölgy, fél12re már meg is érkezem az irodába.