kedveseim, annyira rendesek vagytok, hogy bíztattok!
a telet szeretem, az ősz és az esők egyenesen a kedvencem, bírom a szürke napokat, bár a téli ragyogó fehér napsütésnél kevés szebb dolog van. drukkolok nagyon, hogy rövidke síelésünk ilyen legyen!
mert arra számolok vissza.
mert akkor korán kelünk majd, elfáradunk estére piszkosul, mégis pihenni fogok ezerrel.
csúszok, koncentrálok, mondom jobb, bal, hegyláb, völgyláb, terhel, fordul, nem pánikol, egyensúlyt tart, megkönnyebbül, túl van ezen a szakaszon is, leér aljára, lazít, örül, indul újra.
pihenek, mert agyamban ezeken kívül semmi egyáb gondolat nem fér el.

amíg eljön az indulás napja, addig húzom az igát, két ügyfél egy nap, indulás haza mórról éjjel 11 után, csupa köd útban, meg este 8kor alig állva a lábamon a momtól.
aztán alvás-képtelenség miatt netezés éjfélig, késői elalvás, majd amiatt reggeli késői felkelés, gyerek mostanság 8 előtt két perccel száll ki a kocsiból.

ma pedig reggel meg kellett állnom egy parkolóban rövid időre, mert kis szemlehunyás nélkül még a pesti, budai, csúcsforgalmat sem bírtam.

halál fáradt vagyok.

egyébként a fejvadász hívott, önéletrajz részletezést szeretne a megrendelő. na ebből mi lesz?!?