emlékszem mit írtam, jöhetnek is a megjegyzések, morgok akkor is. morgok, mert moroghatnékom van és jobb ha az első hullám itt jön, mint élőben.

csütörtökön és pénteken nem beszéltünk, én eleve nem keresem, főleg, hogy most nyár van, egy-egy nap maradt már ki, de kettő még soha. pénteken már tudtam a hallgatás okát, faluban buli megint, még a végén én is olvasom a programot és mennék. ezt ő nem akarta, de félt mondanám, ő meg nemet mondani nem szeret. persze ez az egész spekuláció a részemről, de szerintem igazam van, ilyen esetekben nem szoktam tévedni. 

9 után nem sokkal hagyom el a falut, élelmet viszek nagyobbiknak, látom szertár előtt, úgy tűnik ő is lát engem. ből fél óra múlva jövök vissza, ő máshol, még nem otthon, mert járműt mintha látnám. egyébként is korán van még, 10 óra is alig.

itthon bort bontok, net elé ülök, nem jó a kedvem. a srác akivel pár napja beszélgetek szintén fent, jópofa, kedves, megy az idő, éjfél körül eldöntöm, legyen találkozzunk, jön, randi a tó mellett.

bár már biztos nincs lenn nem akarok a közvetlen környéken maradni, irány a pár tíz méterre lévő helyi kricsmi, bort és vizet veszünk - úgy volt, hogy ő még vezet -, kényelmes fotelekbe süppedünk és beszélgetünk. sokáig. aztán felmegyünk hozzám, itt már ő is iszik pár pohárral - én sokkal -, beszélgetünk, sokáig. virrad mire ágyba kerülünk és csak délután fél2kor mászunk ki belőle. kényelmes ágy, hogy tettem fel függönyöket, vagy valami ahhoz hasonló anyagokat, már sötét is van, alszunk míg bírunk.

azóta msnen beszéltünk többször is, esélyes következő találkozás, míg ki nem találom mi is a baj vele. legalábbis a rossznyelvek ezt mondják. de előbb, vagy inkább utóbb csak sikerül bizonyítanom, hogy nem is!

ő szombaton hívott, én még ágyban voltam, nem vettem fel. haragudtam is, nincs mit tagadni. csak este küldtem sms-t, tárgyilagos, semmi különös szöveggel, azóta semmi. holnap hívni fog, tudom, én meg tanakodom mit is mondjak majd. valamit, ami elmondja azt amit gondolok, de mégsem hat szemrehányásnak, morgásnak. fogalmazgatom, de ismerem magam, úgyis akkor fog eldőlni mi jön ki belőlem.

és hogy hol a jó, majdnem teljesen jó vég? hát az volt a szombati fél2. meg aztán az este is a múzeumokban. az érzés, hogy szabad vagyok, nincs miért elítélni magam, azt teszek amit akarok. majdnem.