pénteken 10.15kor sikerült indulni, mindössze 15 perces a késés, hurrá! nagyobbik stílusa az elmúlt napokhoz hasonlóan bicskanyitogató, kiderül én akarok egyedül VOLTra menni, ő az áldozat, akit magammal hurcolok, tegyem ki őt azonnal és menjek bnőjével én. egyébként is holnap lesznek másfél évesek és micsoda buli az velem hármasban.

ezen a ponton hallgattam el, kisebbiket kitettem megörzőben, aztán pár méter gurulás után félre álltam, kézifék be, akkor most hívd fel bnődet, beszéld meg vele mi legyen, én több mint egy hete szóltam, hogy senki nem tud velünk jönni - ergo nekem nincs társaságom -, egyébként is utálok vezetni, meg minden, a lényeg az VOLT, hogy ne én legyek már az aki rá(juk) erőlteti a programot. na erre csak morgott, hogy nem telefonál és egyébként is menjünk.

nem akartam feszíteni tovább a húrt, mondtam sátorért úgyis menni kell, de földvárról egy lépéssel sem megyek tovább, míg meg nem beszélik dolgokat.

off: az elmúlt napok rosszkedvéből gondolhattam volna, hogy bnővel van összeveszve, akkor ilyen mindig. kezelhetetlen, morcos és goromba. on.

sátort és maracot megkaptuk, köszönet érte! autópályán persze hidat gondosan kihagytam, azért is kösz, hogy tudtam, hol kell lehajtani.

földvárról persze mentünk tovább, na nem mintha bármit is megbeszélt volna kispasi bnőjével, de jól adta az értetlent, meg a na menjünk már mit dumálunk annyit stílust. hála az égnek bnő anyuka értett mindent, oldásnak már az is jó volt, hogy éreztem nem vagyok egyedül.

autóban csend hegykőig, de a sátor felverése, amit kispasi egyedül és midenféle segítség igénybevétele nélkül hajtott végre, meg a bnő cikiző mondatai és csendes egyetértésem megtették hatásukat,  hangulat oldódott, buszhoz már békében mentünk. halleluja!!!

tudtátok, hogy a volán buszok hátsó üléseinek támlája is állítható már? na mert én nem tudtam. feküdni lehet! őrület! és menet közben még levegő is jön, igaz álló helyzetben simán meg lehet dögleni a forróságtól. 

hogy hogy VOLT, azt fesztblogon lényegében leírtam, annak olvasásához oda tessék átfáradni.

kölykök még aznap éjjel rávettek, hogy fiamat engedjem le két hétre balcsira - ha már kibékültek -, kaptam közben ígéretet, hogy 11én haza jön, na ja, én akkor épp nem leszek. asszem. szépen kérlelt, meg kell adni és dög is, mert tudja, hogy nem tudok nemet mondani. ismer és kihasználja.

és hogy pasival mi van? pénteken én hívtam, jött ment pár sms és én két szóban megint szemrehányó voltam. szombaton csend - hazajött nej -, vasárnap kora reggeli üzenet, mondhatni hajnali, elvégre ismeri felkelési szokásaimat. ennyi. semmi. tanakodom is, hogy kell-e ez nekem...