fáj a lábam. a bal. konkrétan a lábfejem. lehet ez összefüggésben azzal, hogy n5ig táncoltam szombatról vasárnapra virradóan? vagy talán f5ig is, mert távozáskor még megszólalt egy-két szám, amire muszáj volt megállni, pontosabban táncolni még egy picikét. egy csöppet.

tánc előtt még vasutaztunk kicsit, mit mondjak, varázslatos volt. a vonat 9kor indult, gondoltam ságvárligetnél visszajövünk a kereszttel, de A ment volna végig, így mentünk végig. az én nagyobbikom hárshegyen naplózott, jövet, menet ő menesztett minket, sőt menet még kis beszélgetésre is futotta.
ritkán jár az úttörővasút éjjel, ez volt a második alkalom, a legközelebbi talán jövőre lesz megint, a múzeumok éjszakáján. komolyan: ez olyan program, amit nem érdemes kihagyni. hol máshol van arra lehetőség, hogy szikrákat pöfögő gőzöst lásson az ember eltűnni egy sötét erdőben?

na ez után jött a tánc, hajnalig. nem is tudtam, hogy az 1es villamosok ennyire korán elindulnak. meg a többi nappali bkv járat is hajnali kelő. viszont az is tény, hogy korán fekszenek.

6 óra volt mire Ahoz értünk és rögtön neki is estünk a reggelinek. valami mesésen finom parasztsonkát reggeliztünk, ráadásul a paprika és a paradicsom sem bolti volt, sőt, a kenyeret is A sütötte. tökéletes éjszaka után a tökéletes reggeli.

alaposan elfáradva, tele pocakkal igazán édes az alvás délig. részemről még kicsit tovább is.