igazán nem fair a viasattól, hogy ilyen jó hét után az első egyedüli estémen szomorú részt ad a gilmore lányokból és a szex és ny sem csattan ki a jókedvtől.
idézgetem inkább az elmúlt hetet, azokat a részeket, melyek nem szerepeltek a fesztblogon:
hétfőn sikerült többször telefonon közvetítenem a koncertet. Jnek ez élvezetesebb volt, mint nagyobbikomnak, aki holmi vasutas buli miatt lépett le hamarabb, mert ő leglább énekelt is a telefonban. egy ütemmel ugyan lemaradva, ezt a fáziskésést igazán megoldhatnák már a szolgáltatók.
na és a palota felállítása! míg T kereskedett nagyobbikom egyszerűen megoldott mindent. kész pasi! és volt nap, hogy pálinkát is hozott.
volt házasság is, anyós lettem, amolyan szigeti. ceremóniáról utólag értesültem, legalább náaszajándékra így nem volt gondom. még gyűrűjük is van, őrület!
a szeparé csütörtöki - asszem csütörtöki - őre meg kedves volt, beengedett velem egy sima napijegyes kiskorút, aki ennek kimondhatatlanul örült. meg a szombati ember is rendes volt, de abban a képben kiskorú egy darab sem volt.
aztán ott voltak a franciák valamelyik első este, akik egész éjjel zsömözsöztek a sátram mellett, hangot nem aludtam tőlük, ezért mikor világos lett kigyűrtem magam a hálózsákból és elindultam a vonathoz. ekkor láttam megdöbbenve, hogy a rács melletti ücsörgéséből ismert crew ott serénykedik a még mindig nem álló sátor mellett. a franciáknak volt egy szuper, ám német nyelvű leírása a felállíthatatlan sátorhoz. sikerről beszámolni nem tudok, a fekete fiú és a mozgássérült lány egy 4 lábon álló tetősátor alatt töltötte a hetet. nekik tényleg mákjuk volt az idővel.
és persze lovasi, akit hol máshol sikerült elkapni, mint egy rézangyal előtt és akitől a képet anyájának nagyobbik kérte. anyája csak hozzábújt a hírességhez, miközben annak neje fényképezett. T meg, látva a rajongást messzire szaladt, csak pálinka ígéretével sikerült visszacsalogatni.
meg persze táncoltunk is, igaz utolsó nap T már nem annyira, és ez volt az az éjszaka, mikor a sátorban is majdnem teltház volt, meg ébresztő 6kor, hú de utáltam!
fél7re sátor félig lebontva körülöttem, T és gyermekem kihúzták a dugót matracomból és még bíztattak is, hogy hemperegjek jobbra, balra, kinyomandó a levegőt.
na ekkor keltem fel, fogtam párnám meg egy takarót és áthelyeztem hadállásom a szomszéd padjára. a sátorbontóknak még arra is volt erejük, hogy ízetlen tréfát űzzenek állapotomból, amiről csak és kizárólag az utolsónak fogyasztott Zwack vilmoskörte tehet, legyen örökre átkozott!
aztán cuccoltunk autóhoz, az én sebességem, hogy úgy mondjam, visszafogott volt, a ki/bejárat előtt még feltúrtuk a hátizsákokat a sípoló jelző bigyóért, mire észleltük, hogy kapuk, meg visszaváltó izé sehol. hurrá! ha jövőre lopásra adnánk fejünket, akkor csak annyit kell tennünk, hogy az utolsó nap előtt semmit nem próbálunk meg kivinni, a K híd felé legalábbis semmiképpen nem.
alvás ide, alvás oda, nem mertem autóval menni, a környéken fellelt rendőrök számát tekintve nagyon bölcsen döntöttem.
na és a bicikli a HÉV megállóban. T letámasztja, sodor, majd felé fordul, ülne rá, de az egyszerűen eldől a másik irányba. rálehelt. nem kellett volna.
aztán már csak nagyobbikkal ülünk a vonaton és fogalmam sincs min, de rötyögünk folyamatosan. röhögünk, kicsit sírva, mikor kiderül, hogy a vonat két kemény megállót megy velünk, hogy ott aztán negyed óra várakozás után legyen legközelebb csatlakozásunk.
faluban a közértes lestrapált állapotunkból kikövetkezteti, hogy itt a vége fuss el véle, mi meg csak bólogatunk reggelink kifizetése közben.
hazafelé fiam még fogat mos, az eszközöket már a vonaton elővette, de a köpéssel vár míg kertünkbe érünk, ott viszont a slaggal rögtön öblöget, a fürdőszobáig hosszú lett volna az út.
és még persze volt ezer apróság, 'hívni akartalak épp, mikor egy sör akadt a kezembe' jellegű mondatok, sok nevetés és mint run én is rettentő hálás vagyok érte mindenkinek.
jövőre veletek ugyanott!
