nincs mostanában írhatnékom, vagy ha van, akkor épp nem vagyok gép közelében, mire pedig billentyűk kerülnek az ujjaim alá a téma már sehol.
az elmúlt napokban megpucoltam több mint két kiló diót - ez a tiszta súly -, tenyeremen vér és vízhólyagok, ujjaim fájnak, a két diótörőből a szebbik, a piros először elgörbült, majd eltört. a dióhéj egy nagy sparos szatyrot megtöltött.
megdaráltam 75 deka mákot, a diódaráló több mint 50 éves, klasszikus, nehéz fizikai munkát kívánó, mákot igazán finomra daráló. persze kávédarálóban könnyebb lett volna, csak épp akkor az íz nem ugyanaz.
levezetésként egy kiló diót is ledaráltam, ez volt a könnyed levezetés.
aztán még összeírtam a sütiket, a tervezet a következő:
sajtos 3 adag (nagyobbikom barátnője is ezt kérte kajiajinak)
diókrémes mézes,
florentin,
gyümölcskenyér,
mákoslinzer dupla adag (ez kisebbikem kedvence),
narancsos keksz (nem is igazi keksz, hanem puha finomság az én kedvemért),
kókuszos habcsók,
bejgli mákos és diós,
mézeskalács,
csokis kocka közepén vanilia krémmel,
zserbó (nagyobbikom kedvéért)
mézes krémes (anyukám kedvéért)
asszem ennyi. tucat, ahogy szokott.
közben feltettem minden égőt, ház köré és tujára is, belülre is, megvettem a fát, már csak kisbaltát kell kerítenem, mert ez az árus a törzset nem faragta ez még rám vár 24én. volt már kés, ami ilyesmire ment rá, idén nem kéne több órát tölteni ezzel a feladattal. megoldáson még gondolkodom.
