ma volt a búcsúztató napja a táborban. kisebbikem csoportjában elbúcsúztatták a ballagó pajtásokat, valamint a csoportvezető ifit. kisfiam ezt a lányt épp, hogy csak megismerte, a sátortábor 4 napjában és a tábor két hetében volt az ifije, de ma 10kor mégis olyan szomorúan hívott fel, mintha egy évezredes barátot veszítene el. aztán gyorsan letette a telefont, mert az ifi még meglátogatta a faházukat - ilyenkor a ballagó még mindegyiket körbejárja, elbúcsúzik mindenkitől egyenként is -. kicsim még sírt is, édesség készletéből pedig már napokkal ezelőtt direkt félretette az ajándéknak valót. mert ő is akart adni valamit személyesen.
szeretem, hogy fiam ilyen őszintén tud szeretni.
