röviden: pénteken találkoztunk - buliba, sajnos, nem miattam jött le, de addig marasztaltam magammal mindenkit, míg fixen nem dumáltunk újra. innen, szinte, egyenes út vezetett a lakásáig, ahol kaptam zenét, bort, gyertyát, sanzont, szeretkezést egy zongora lábainál, egy hatalmas párnán.
tökéletes körítés, odafigyelés - betakarta a vállam egy puha, prémes kabáttal, hogy ne fázzak -, olyan hangulat, ami csak álmaimban fordult elő. csak az a kva szikra, bennem, csak az hiányzott. és emiatt le is vagyok nyugodva, de a többi tökéletesség miatt mégsem. azokra vágyom. viszont ez a vágy már nem okozza azt a felfokozott várakozást, ami előző posztomat uralta. inkább csendes mélabú az egész.
nem, nem jelentkezett. talán azért, mert nem tetszem neki annyira, talán azért, mert részéről lehetett volna meggyőzőbb a teljesítmény. na ja, piálva, szívva nem olyan egyszerű a dolog.
az otthonosság, a nyugalom, a figyelem és a zene nagyszerűsége miatt szerettem volna, szeretném, ha jelentkezne. de nem fog. esetleg bulikban keveredünk majd össze. szikra ide, szikra oda, ezt őszintén sajnálom.
ui,: és lefelé a liftben - hajnalban - ránk kopogtak. és nem hagyott csak úgy, azonnal lelépni, és jól tette! de marasztalni, újabb szexre, már nem hagytam magam, nem volt kedvem. de aludni, talán, tudtam volna vele, otthonos és valami rettenetesen megnyugtató érzés volt a karjai közt. ezt az érzést keresem. szikrával.
