wetpaint

éjfél elmúlt, csörög a telefon, kijelző szerint R az. nézem, nem hiszem, óvatosan felveszem, halló.
szia, most sikerült végeznem.
bennem meg elindul a sztori, mint egy lavina, h igen, szakítottak, a lánytól lép ki és hív azonnal, igen, engem hív, engem, engem! szerencsére ez a lavina néma.
aludtál?
igen, de nem számít.
aztán lassan csak rájön, h túl sok a hallgatás, valami nem stimmel. gondolom ránéz telefonjára, majd úristen, ne haragudj, nem téged akartalak hívni. ezt, akkorra már én is tudtam.
semmi gond, megyek vissza, alszom tovább. szia.

de előtte egyszer még írt FBn. tudatosan, nekem. hogy ne haragudjak, előkerült másik lány, akivel csak nagyon rövid ideig voltak együtt, de most összekattantak, nem tudta mint kezelje a helyzetet, mert kíván engem is, de sajnálja.én is sajnáltam. a lány a Kürtös, csuda okos, aki könyvét is megnézte. aki azt mondta neki, h rájött többet jelentett neki, mint akkor gondolta. hát, már tudom. nem kell megkérdeznem.

marionett pár hétre visszajött ismerőseim közé, hogy a kocsma esküvő csoportba betehessem, feltételem az volt, h viselkedjen normálisan, köszönjön és kész. ment is neki egy, vagy két alkalommal. aztán azt vettem észre, h kitörölt ismerősei közül, előtte meg megint a szokott, őrült módján került a kocsmában. szerencsétlen pasi.

barcelona, 4 nap. fülbevaló, hogy ne felejtsem a sagrada ablakait. ízek, emberek, élmények - perfect days.

kisebbik szülinap, hamburgerezzünk. igyekeztem körültekintően választani, de nagyon mellé nyúltam. annyira, h nagyobbik ott is hagyott minket. azóta meg nem áll szóba velem, de, ha ezt említeném neki, akkor úgy tenne, mint aki nem is érti, csak épp nem volt mondanivalója. engem meg kurvára leszanál ez az állapot.

anyu összement. hirtelen, sokat. mint samu nadrágja. de most ausztriában, ha lehet hinni az smseknek, jól érzi magát, remélem feltöltődve érkezik.

ja, persze, azért írok megint, mert kva egyedül érzem magam. 

ja.

napok itthon = erősödő melankólia és a gondolat újra és újra, olyan kevés amire vágytam.

fogom még mondani - családon kívül -, hogy szeretlek? 
fogom még hallani? 

kisebbik felkelt velem együtt, h már reggel meglephessen. A is hívott, FBn 70 felett a köszöntések száma, vicces, hogy ez mekkora örömöt tud okozni. anyu délután hív, h menjek be a virágomért, oké, beteg, nagyobbik munka után köszönt. este nia, haza, majd be kocsmába, mégis elkél az embernél egy koccintás a születésnapján. nem is én lettem volna, ha a kocsmában nem csupa idegen lett volna, szinte. ráadásul valaki családostul, barátostul szülinapozott is. annál kellemetlenebb, mint amikor a zenekar köszönti a szülinaposokat, te meg egyedül ülsz a pultnál, nincs. gyorsan lenyeltem két tequilát, két fröccsöt, 11re már otthon is voltam, hogy aztán nagyon szarul aludjak. másnap morc, türelmetlenség, halál fáradtság, este 10kor már ágyban, elaludni hajnali 2 után sikerült. álommanó, hol a picsában keresselek?

tegnap volt egy titkos számos hívásom, valamikor fél7 körül. természetesen még mindig azt fantáziálom, hogy biztos ő volt, én meg észre se vettem, nem vettem fel, elszalasztottam.

mert, persze, eltűnt. utolsó, reménykedő esemesem válasz nélkül maradt. hívni már nem mertem, nem akartam, nem volt mit mondani, kérdezni. pedig érdekelne, nagyon érdekelne, miért nem kellettem? 

pedig az év, mögöttem jó kis év volt. fénypont a családi Orfű és a szintén családi nyaralás. a vacsorák a tengerparton, a fiaimmal.

talán jövőre 

(utálom ezt a vázlatos, élesítős szarságot. freeblogot nekem vissza, de izibe!!!)

(ez a bejegyzés kb 1, max 2 héttel korábbi, csak ez a szar nem enged dátumot módosítani. vagy csak én nem ismerem eléggé.)

sokszor vagyok magam alatt, mint az utóbbi pár hétben mindig. látható jelek: begubózás, kölykökre való, folyamatos megsértődés. főleg nagyobbikra. aztán jön a furdalás, a lelkiismereté, mert mennyire fair rá testálni azt a törődés, gyengédség adagot, amit máshonnan nem kapok meg?

attól, hogy elhatározod, jól mulatsz, iszol, táncolsz, felejtesz, még nem biztos, hogy menni fog. 
elmész oda, ahol találkoztatok, majd egy óra múlva már te mondod, hogy indulás, miközben imádkozol, hogy nehogy, nehogy szembe jöjjön!

Árpi meg kétszer is megkérdezte, g.,ka, mi van veled, de te mindkét alkalommal csak annyit bírtál mondani, h semmi, semmi. pedig akartál beszélni, mesélni, de megint nem ment.

hetek óta nem tudok aludni, megint. most az jutott eszembe, hogy talán azért, mert elfogytak a fejemből a történetek. nincs egy szál, nincs semmi, ami futna, amit mesélhetnék magamnak mindaddig, míg el nem nyom az álom. 

másfél hónap, 47 leszek, ami önmagában is több, mint félelmetes. de egy hónapja, a felbukkant férfi hatására, áttekintettem a kapcsolataimat. egy, azaz egy darabot tudok felmutatni, amiből aztán a házasság is lett. 20 évet mondok, de, ha leszámolom a válás előtt külön töltött időt, akkor csak 18 év, amiből még ki kellene vonni a köztes szakítás idejét. de nem ez a lényeg, hanem egy egy. az egyetlen egy! 
13 éve vagyok hivatalosan is elvált és a 13 év alatt egyetlen kapcsolatom sem volt. olyan is ritkán, hogy egynél többször találkoztunk volna. illetve, talán, egy volt, 3 hónapig tartott, de ahhoz, hogy kapcsolat számba vegyem a dolgot nekem jobban benne kellett volna lennem. érzelmileg.

egy. és akkor felmerült a kérdés, ami azóta sem hagy nyugodni, hogy mi a baj velem? T, mikor kiderült, hogy a srác eltűnt, azt kérdezte, vajon most mit csesztél el? nem úgy értette, gondolom, h mindig elcseszek valamit, hisz nem volt még pasi, akire ily módon voltam rákattanva, hanem úgy, h mi a franc lehetett a gond? az ok, ami miatt, ilyen rövid úton, eltűnt. talán, ha tudnám, talán akkor közelebb juthatnék a válaszhoz, h mi a baj velem? miért van, h ennyire nem kellek? 
egyszer összefutok a sráccal megkérdem. feltéve, h lesz elég bátorságom / pia bennem.

a lemondott szombat óta nem találkoztunk. volt pár telefon, alapvetően az én kezdeményezésemre, találkozás kilátásba helyezése erre a hétre, de utoljára kedden írt válasz sms-t, hogy nem jön tüntizni, mert egyik fia még nála van.

persze még várom, hogy egyszer csak csörög, hív, ír, bármi, de már tudom, nem fog. 3 hete nem láttuk egymást, elég értelmes vagyok, hogy felfogjam, vége. csak elfogadni nehéz, mert szerettem volna, hogy ne így legyen, hogy csak pár hétig tartson tovább, hogy egy kicsit legyen olyan, mint egy kapcsolat. csak pár napra.