wetpaint

néha nem könnyű egyedül, már akarnék közelebb engedni valakit, aki, esetleg, megpróbálná, de már nem tudom mint kell. mondjuk, időm bőven van kitalálni, nem dörömböl senki a kapuknál.

szükségem lenne ma pár ölelésre, csókra, biztonságra, hallgató megértésre, vigasztaló szexre. csak egy fél nap, csak pár óra, míg behunyom a szemem és elhiszem, valaki vár rám valahol, pár óra míg elhiszem ahogy rám néz, nem vagy egyedül.

10kor kelés, le kutyával, kis leragadás a TV előtt - kínai film esetén ez nem gyakori -, majd takarítás, főzés, előkészület holnapra, de azért süti is, hátha enne. sörök a hűtőben, telefon lesés két percenként, dudorászás, várakozás. elpakolás a konyhában, fürdés, jövök kifelé, telefon. 4 óra, ha később keresne, akkor már aggódnék, de így csak boldogan veszem fel. hogy vagy? minden oké. de ő nem, neki elhúzódott a buli, csúnyán másnapos, passzolná a mai napot. egy pillanatig kihagy a lélegzetem, majd - szerintem - higgadtan és szenvtelenül mondom, ahogy gondolod. nem örülök, de nem erőltetnék semmit. semmiképpen nem erőltetnék semmit.akkor a jövő héten. jó, majd keress. szia. szia. 

sikerült nem bőgnöm, röhejes lenne. nagy szerencse, hogy van ma Balu szülinap, így az ülök itthon, egyedül programtól megmenekültem. talán a kertemes pasit kellene megkeresni, dolgozik-e. ha pedig dolgozik, akkor nem akarná-e, hogy zárás előtt feltűnjek?

nem akarok számítani senkire! nem akarok érezni. remélni pláne nem. úgyis mindig ugyanaz a vége.

és mire elküldtem a postot jelentkezett. még mindig rossz a telefonja, vissza kell hívnom.

akárhogy is telt a hétvége ezzel a pasival kapcsolatot szeretnék. tetszik nekem, élvezem a vele töltött időt az ágyban és az ágyon kívül is. remélem ő is így van ezzel.

kész szerencse, h ezt a blogot csak magamnak írom, míg nincs egy látogató sem, addig nyugodt vagyok.

a szombat: 8 körül indultam, irány beshi, benne szülinap, csak lesz ott ezer ember, akikben el lehet veszni. nulla kedvem volt beszélgetni, nem is macska, hanem én voltam az igazi ensz megfigyelő, aki csak állt némán, és kurvára nem csinált semmit. aztán leült mellém marionett, mondta, a múltkor maradt ezer elvarratlan szál, köztük orosz nők és férfiak, de én, aki mindenre szokott emlékezni, erre kurvára nem emlékeztem. a beszélgetés is untatott. dőltek belém az italok, hatásuk semmi, a tömeg nőtt, nem volt jó sem táncolni, sem kint állni, bennem a feszültség nem enyhült, másra vágytam, máshova vágytam. 
aztán jött az agitprop rész by lacika, aki immár főzni is hajlandó nekem, csak feküdjek le vele végre. de, idáig, még nem sikerült annyit innom, h vonzónak találjam. külsőre, azon kívül, h alacsony, nincs gond vele, amilyen nyomulós és kitartó az ágyban is macsó lenne, de egyszerűen nem érdekel.
Ildinek ecseteltem volna pasit, a kétségbeesést, ami bennem van, de ő már olyan állapotban érkezett, hogy erre esélyem sem volt.

aztán egy pillanat, vettem a kabátom, futás át téli kertembe. beshibe tartva láttam, eszter ott, jános nem, pont ideálisnak ígérkezett a dolog egy kis panaszkodós kilépő pohárhoz.
az ajtóból majdnem visszafordultam. már félig bent voltam, mikor megláttam jánost. aztén mégis mentem tovább befelé. eszter örült - ez volt utolsó napja kertemben, nagyon fog hiányozni -, látta rajtam a szomorúságot, azonnal adott egy pálinkát, mentünk beszélgetni.
jánost meg vonzza a szomorúság, ha csak úgy ücsörög az ember a pultnál, akkor oda sem bagózik, ha könnyek vannak a szemében, akkor azonnal reagál.
egy szó, mint száz, megvártam míg zárnak, míg standolnak, aztán jánossal még maradtam kicsit. remélem senki nem nézett be kertembe hajnli 5 körül, legalábbis addig nem, míg el nem hagytuk a pultot és a környékét. irány a pince, a kanapé. 3/4 8 volt, mire kijöttünk. világosság, napfény épp nem, de reggeli buszok, nyitott pékségek.

és mintha jános olyasmiről beszélt volna, hogy mint találkozunk még. sehogy. nem is érdekel. robi érdekel, akkor is, ha, csillapítandó a bennem lévő feszültséget, lefeküdtem valaki mással. legalább mondhatom, hogy a sors megbüntetett.

vagy bármit.

egyébként, jánossal először kissé össze is vitatkoztunk, túl nemtörődöm, túl nagyzolós (multi, akinél minden rendben) voltam neki. aztán meg szeretkeztünk. hát, ennyi.

lassan fel kell hívnom robit. nem bírom tovább. tudnom kell, kellek-e neki.

hihetetlen az érzés, szerelmes tudnék lenni.

úgyhogy most reszketek, hogy ha elmentek gyerekei hívjon, azonnal, mondja, hogy menjek.

úgyhogy most reszketek, hogy bármikor is, csak hívjon.

úgyhogy most reszketek, hogy ha felhívom ne utasítson el.

úgyhogy most reszketek, mert, ha kicsit úgy lenne mint én, akkor csak írt volna sms-t, nem? 

egyáltalán, hogy a fenébe mennek ezek a dolgok? miből tudom ő mit akar, és én meddig mehetek el?

tegnap meghallgatásra talált a kérés, volt ölelés és csók is.
Pokolgép előtt benéztünk Kertembe, ott volt a pultban, így a sörrendelés leadása után köszöntem neki. ő örült, és kicsúszott belőle egy őszinte 'szép vagy!'. madarat lehetett volna velem fogatni! aztán kevert egy shotot - unicum, grapefruit -, leült hozzánk, még a koncertre is jött volna, de - sajnos - nem mertem vállalni, hogy bezsírozom, pedig simán ment volna. és, ha velem van a koncerten, akkor nem kellett volna a Kertem megvárnia, nem lett volna vele egy német pasi is, aki, sajnos, nem akart lelépni. 
a Pótkulcsba már nem mentem át velük. autóval hoztak haza, a pasinak olyan régi, csipketerítős mercije van, mint ide lacháza. még szerencse, h rövid az út a Kertemtől hazáig, mert azon az óriás hátsó ülésen minden megeshetett volna.

mondtam neki, keressen. 
szerintem nem fog.
de én még tuti próbálkozom, mert idáig mindig örült. én meg egyszerűen nem figyelek arra, hogy annyira azért nincs rám mozdulva, hogy tegyen is értem. minden nem lehet. 

hogy ez mennyire, e kurvára egy elcseszett este volt!

ez, azért jellemző, nem is tudom, h mulattat, vagy elszomorít a dolog. a katás, táncolós, menekülős, nem gömbölyű pasi megvan? aki egy levélben hosszasan foglalkozott más nővel, de a líra elején és végén engem emlegetett? aki az uccsó menekülése után, mikor is én - végre - kissé megbántódtam, hosszan írkált FB-n, lájkolt, mindent? 
na, ha megvan, akkor ez az a pasi, aki találkozgat az emlegetett nővel. amit, persze, mikor összefutottunk tagadott. és én megint itt vagyok, h nem értem a játékot, a hazugságot, semmit. ráadásul nyugodtan megmondhatta volna, semmi nem kötötte hozzám.
a tanulság meg, egyáltalán nem mellékesen, az, hogy a pasi lép, ha akar. szóval, ha nem lép, akkor felesleges mögöttes okokat, kitalált sztorikat kreálni, akkor nem kellesz.
szívem szerint megkérdeném a pasit, h mire volt jó ez az egész, de akkor elárulnám, hogy a nő felhívott, amit a szolidaritás nem enged. meg azt sem árt nem elfelejteni, h nem akartam a pasitól semmit. ezen az, h kiderült tényleg nem kellettem neki nem változtat.